AMI – "A nyugdíjas rakéta"

AMI a csapatunk igazi veteránja, aki már azelőtt is itt volt, hogy a homokot feltalálták volna a pályán. Ha meglátja a munkásnadrágot, hirtelenséggel úgy elzsibbad, mint aki legalább háromszáz éve nem látott abrakot, és olyan méltóságteljes lassúsággal vonszolja magát a pályán, mintha minden lépésért külön adót kellene fizetnie.

 
Ám ne dőljön be senki a színjátéknak: amint terepre érünk és megérzi a szabadság szagát, hirtelen ledobja magáról a „vénember” jelmezt, és előkerül belőle a betöretlen vadló. Húsz év tapasztalattal a háta mögött bátran állíthatjuk, hogy nála gyorsabb fokozat egyszerűen nem létezik a környéken. Ő már nem csak a szóra, de a gondolatainkra is reagál, bár néha gyanítjuk, hogy csak azért, mert ő is pontosan ugyanarra a csintalanságra készül, mint mi. Igazi legenda ő, aki pontosan tudja, mikor kell energiát spórolni, és mikor kell megmutatni a fiataloknak, ki az erdő ura.

Apacs – "A villám ördöge" - gazdája Koni

Ha a ménesben valahol gyanús csörömpölést, váratlan vágtát vagy egy „véletlenül” kinyílt kaput látsz, biztos lehetsz benne, hogy Apacs áll a háttérben. Ez az ötéves kisördög nem szénát, hanem egy komplett cirkuszi társulatot és egy tálca tüzijátékot reggelizett, az ereiben pedig vér helyett tiszta adrenalin csörgedezik.

Az „eleven átok” kifejezés nála nem túlzás, hanem a napi munkaköri leírása: imádja feszegetni a határokat, és minden alkalmat megragad egy kis baráti csipkelődésre. Játékos stílusa mögött egy elképesztően éles eszű ló lakozik, aki hamarabb tanul meg megoldani egy bonyolult zárat, mint ahogy te kimondod, hogy „állj”. Nála az unalom ismeretlen fogalom, és bár néha próbára teszi az ember türelmét, az a csillogás a szemében minden csínytevést azonnal megbocsáthatóvá tesz. 

Aki felül rá, az ne csak nyerget, hanem egy nagy adag humort és kapaszkodót is hozzon magával, mert Apacs mellett az élet egy véget nem érő vidámpark!

Bambi – "A sárga veszedelem" - gazdája Timi

Ne tévesszen meg senki az ártatlan név vagy a kompakt méret: Bambi nem egy Disney-figura, hanem egy vérbeli "sárga kanca", aki pontosan tudja, mit akar, és azt általában azonnal. 

A ménesben ő az önkéntes száműzött, aki válogatott grimaszokkal hozza a többi ló tudtára, hogy a személyes tere legalább egy fél megyényi, és az antiszociálitás nála csak a belépő szint. A gyerekekkel szemben viszont rejtélyes módon előkerül a vajszíve; a földről nézve ő a világ legcukibb indián lova, aki türelmesen tűri a simogatást. 

Amiben viszont verhetetlen, az az ugrás: ha akadályt lát, megszűnik a duzzogás, és olyan elementáris erővel veti bele magát a munkába, mintha olimpiai bajnok akarna lenni. Kicsi a bors, de olyan erős személyiség, hogy mellé nem csak kantár, hanem egy komoly pszichológiai továbbképzés is elkel a lovasnak!

Bandi – "A kedves óriás" - gazdája Dorina

Ha létezne a lovak között „vonzó, de értetlen” kategória, Bandi minden évben elvinné az aranyérmet. Ez a hatalmasra nőtt óriás nem a kvantumfizikai értekezéseiről híres a ménesben, de a szíve akkora, mint egy ház, és legalább olyan jóindulatú, mint amilyen lassú az észjárása. 

Herélt mivolta ellenére igazi romantikus lélek, aki fáradhatatlanul és nagy hévvel udvarol a ménes hölgytagjainak – még ha a hölgyek ezt néha inkább egy úthenger közeledéseként is élik meg. Bandi legnagyobb ellensége azonban nem az ellenszegülés, hanem a saját lábai: kész csoda, hogy négy is van neki, mert így legalább négyszeres esélye van megbotlani még a saját árnyékában, egy fűszálban, vagy éppen a semmiben. 

Nála a „biztos lábakon állás” csak egy távoli elmélet, de a botladozásait olyan boci tekintettel tudja kísérni, hogy az ember azonnal meg akarja ölelni. Ha egy olyan társat keresel, aki nem akarja megváltani a világot, de minden esés-kelésnél melletted lesz, Bandi a te embered – vagyis lovad!

Csipike – "Az Ősanya"

Csipike nem egyszerűen egy ló, ő a ménes élő történelme, akinek a 33 éve alatt már mindenhez is volt szerencséje.

Ő a nyugalom netovábbja: egy két éves csikó is nyugodtan rángathatja a sörényét, az öreglány maximum egy méltóságteljes pillantással jelzi, hogy „fiam, én már akkor is itt voltam, amikor a szénát feltalálták”. 

Bár a türelme végtelen, a modern kori „zsizsgést” és a gyereksereg rohamát már köszöni szépen, kihagyná – ő már a békés legelészés és a minőségi pihenés híve, de ha munkáról van szó rá mindig lehet számítanu. Van azonban egy különleges szuperképessége, ami mindenkit levesz a lábáról: ha füttyentessz neki, nem marad adós a válasszal, azonnal visszanyihog, és olyan udvariasan köszön, mintha egy viktoriánus teadélutánon lenne. 

Igazi úrinő ő, aki már nem siet sehová, de minden egyes köszönésével emlékeztet minket arra, hogy a tiszteletet bizony ki kell érdemelni.

Dáma – "A Főnix" - gazdája Lilike

Dáma, vagy ahogy mi becézzük, Duduska, a csapatunk igazi újjászületett csillaga. Az ő története nem egy tündérmese indítása: méltatlan körülmények közül, mély sebekkel érkezett hozzánk, így a bizalmát úgy kellett lépésről lépésre felépítenünk, ahogy a Kis Herceg szelidítette a rókáját. 

Mára már napról napra bizonyítja, hogy a szeretet és a türelem minden falat ledönt. Megjelenése maga a megtestesült elegancia, mozgása pedig olyan „brutálisan” jó, hogy öröm nézni minden lépését. Benne egy igazi military harcos szíve dobog: ha akadály kerül elé, nem kérdez, nem tétovázik, egyszerűen mindenen átmegy, mintha repülne. Ő az élő példa rá, hogy a legnehezebb kezdés után is válhat valakiből a legfényesebb ékkő és a jövő abszolút legjobb.

Héra – "A végtelen gyomrú Cucu" - gazdája Lili

Ha létezne a lovak között gasztrokritikus, Héra lenne az elnöke, bár nála a kritika kimerül abban, hogy „jöhet még”. 

Cucu, a mi imádott „belesünk”, gyakorlatilag egy két lábon járó porszívó, aki szerint a világ összes füve, almája és még a véletlenül kint felejtett szendvics is az ő személyes menüjének része. Ez a végtelen étvágy azonban egy végtelenül nyugodt és kiegyensúlyozott jellemet takar; ő az a ló, akit még egy ágyúdörgés sem zökkent ki a rágcsálásból. 

Egyetlen érzékeny pontja a „fűzője”: a hevederhúzást nagyjából úgy viseli, mint egy díva a túl szűk estélyit, de amint túlvagyunk a procedúrán, ő lesz a világ legkényelmesebb partnere. Széles, puha háta felér egy extra rugózású bőr fotellel, amin élmény minden perc, és bár van benne „menőke” rendesen, mégis pillekönnyű irányítani. 

Nem véletlen, hogy trükklovaglásra is őt választjuk, hiszen az acélidegei és a stabil testalkata mellett csak egy dologgal lehet kizökkenteni: ha valaki csörgetni kezd egy zacskót a pálya szélén.

Hugó – "A rettenthetetlen mindenevő"

Ha Hugó egy kicsit is nagyobb lenne, valószínűleg már az egész istállót darabokban rágta volna el. Bár Apacshoz képest ő a „nyugisabb” kiadás, ez ne tévesszen meg senkit: nála a nyugalom nem lustaságot, hanem hidegvérű rosszalkodást takar. 

Hugónak ugyanis van egy különleges hobbija: ő az istálló önkéntes minőségellenőre, aki szerint minden, ami mozdítható (és az is, ami nem), az potenciális rágóka. Legyen az egy ottfelejtett kötőfék, a kabátod ujja, vagy a lapát, gereblye, Hugó szájába veszi, megcsócsálja, és elégedetten konstatálja, hogy „ez is ehető”. 

Ami viszont lenyűgöző benne, az a bátorsága: ez a kis póni valószínűleg egy dühös sárkánnyal is farkasszemet nézne, feltéve, ha megkóstolhatná a pikkelyeit. Semmitől nem fél, legyen az zörgő nejlon vagy hirtelen mozdulat, ő stabilan áll a lábán, és várja a következő alkalmat egy kis cuki csibészségre vagy rágcsálásra.

Vihar – "A Kicsi fekete herceg" - gazdája Móni és Hanga

Ne tévesszen meg senkit a beceneve, Vicike ugyanis már 3,5 évesen is "jó magasról" tekint le a világra, és minden adottsága megvan hozzá, hogy ő legyen az istálló fekete királya. 

Bár a nóniuszokról sokszor azt tartják, hogy makacsabbak egy öszvérnél és nehezebben kezelhetőek, mint egy rakoncátlan óvodás, Vihar ennek a totális ellentéte. Ő a megtestesült simulékonyság: tanulékony, kiegyensúlyozott, és olyan természetes intelligenciával figyeli az embert, mintha már most mindent értene. 

Persze, a kiképzése még folyamatban van, így a lelke mélyén még egy igazi "nagyra nőtt baba", aki néha rácsodálkozik a saját lábaira vagy a világ dolgaira. Ő az élő bizonyíték, hogy a tekintélyes termet és a sötét szín mögött egy végtelenül kedves és együttműködő szív dobog, aki alig várja, hogy minden nap valami újat mutassanak neki.